A házinyúl monofiletikus eredetű, vagyis egy közös őstől, az üregi nyúltól /Oryctolagus cuniculus/ származtatható. E faj legrégebbi csontlelete hatmillió éves, amelyet Andalúziában, a mai Spanyolország területén találtak.
A rendszertani elhelyezésből jól látható a két faj közötti távolság: nemcsak a faj, hanem a magasabb rendszertani egység (nem, genus) is különböző. Az alaki hasonlóság miatt sokan felvetik a két faj közötti rokonságot. A mezei nyúl valóban rokona az üreginek, de semmiféleképen sem őse a házinyúlnak. A kereszteződéssel kapcsolatban is sok ellentmondó hiedelem járja. Az üregi nyúl feltétlenül kereszteződik a házinyúllal, de a mezei nyúllal való sikeres kereszteződéséről a tudomány ezidáig nem tud. Erre magyarázatot ad az örökítő-anyagot magában foglaló kromoszómagarnitúra száma a nyúlfélékben. A Lepus nemzetségbe tartozó mezei nyúlnak 48 kromoszómája (2n=48), ezzel szemben az üregi nyúlnak csak 44 kromoszómája van. A sikeres keresztezés az üregi és mezei nyúl között már elméletileg is várható nehézségekbe ütközik, hiszen az ivarsejtek egyesülésekor az anyai és apai kromoszómák nem találhatják meg megfelelő párjaikat.
A magyar nyelv vadnyúl névvel illeti mindkét hazánkban vadon élő nyúlfélét. Ezzel szemben a németek a mezei nyulat Feldhase, az üregi nyulat Wildkaninchen kifejezéssel illetik. Az angolok is két megnevezést használnak a két fajra: a mezei nyulat „(brown) hare”-nak, az üregit „rabbit”-nek nevezik.
A két faj élettere Európában közel megegyezik. Az eredetileg sztyepplakó mezei nyúl jól alkalmazkodott a kultúrsztyeppekhez. Magasabb állománysűrűséget viszont csak ott ér el, ahol sokféleséget biztosító vetésszerkezet a kisparcellákon jelenik meg, fennmaradtak a természetes és mesterséges gyepek, továbbá erdősávok, erdőfoltok váltogatják egymást. Az üregi nyúl előfordulása hazánkban a laza homokos talajokhoz kötődik. Míg nálunk kedveli a talajműveléstől érintetlen, erdős, bokros területeket, addig Nyugat-Európában a nagyobb városi parkokban, repülőtereken, kertekben is rendszeresen előfordul. A mezei nyúl jóval nagyobb, mint az üregi nyúl, teste karcsúbb, a gyors meneküléshez alkalmazkodott. Testsúlya 3,5-4,0 kg, testhossza 60-65 cm. Az üregi nyúl l,5-2,0 kg-os, testhossza 38-50 cm. Az üregi nyúl fülei rövidebbek, a mezeié hosszúak, lapátosak, hegyük fekete, előre hajtva túlérnek az orrhegyen. Testszíne szürkés vagy sárgásszürke, míg a mezeié barnásvörös.
Különbségek vannak a szaporodásban is. Az üregi nyúl vemhességi ideje 31 nap, míg a mezei nyúl 42 napos vemhesség után hozza világra ivadékait. Ennek ellenére 38 naponként fial, mivel e fajnál ún. kettős vemhesség vagy szuperfötáció figyelhető meg. E jelenség lényege a következő: a fialás előtt a nőstény ismét párzik a bakkal. Ez az inger elindítja a peteleválást, tehát a következő vehem is kialakul a petevezetőben megtörténő megtermékenyülés révén. A termékenyítést az előző párzáskor bekerülő, a méh mirigyeiben akár egy hónapig tárolódó ondósejtek végzik. A 42. napon világra hozza a kisnyulakat, a megtermékenyített következő vehem petesejtjei a 4. napon telepszenek meg a méhben. A másodszor párzó bak feladata tehát mindössze a nemi inger és a peteleválás indukálása. A kettős vemhesség a nyúlféléknél csak a mezei nyúlra jellemző. Vad populációkban 15-20 %-os, zárttéri tartásban 60-80 %-os gyakorisággal fordul elő. Az üregi nyúl fiókái csupaszak, süketek, vakok és fészeklakók, ezzel szemben a mezei nyúl fiókái szőrösen, nyitott szemmel jönnek világra. A szaporaságban is nagy a különbség. Az üregi nyúl akár 8-10 fiókát is vethet fialásonként, és optimális esetben 3-4-szer is fialhat egy évben. Ezzel szemben rokona egyszerre 2-4 fiókát hoz világra, és egy évben háromszor is fialhat. Az üregi nyulat fogságban is jól lehet szaporítani, a ketreces tartást hamar megszokja. Ezzel szemben a mezei nyúl fogságban való szaporítása nehéz feladat.